Vasárnap reggel könnyes búcsút vettünk egymástól; Ágica és Győző tovább indultak Melbourne felé, nekem maradt még két napom Cairnsben. Bár egy kis pihenés is időszerű lett volna, azért nem terveztem elvesztegetni az időt teljesen, a napot inkább egy menő közeli állatkertben, a Hartley's Crocodile Farmon töltöttem.
Mint a nevében is benne van, leginkább krokodilokra specializálódtak, van külön tenyészfarm-részlegük is, de kenguruk, koalák és papagájok is laknak itt (az egész sztori amúgy úgy kezdődött, hogy egy teaház tulajdonosa meglátott egy eladó krokodilról szóló hirdetést a helyi újságban, és gondolta jól jön majd a kicsike elszórakoztatni a vendégeit, amíg azok a rendelésükre várnak. Így került hozzá Charlie, aki végül 65 évig szolgálta, és úgy belopta magát a szívébe, hogy megalapította a farmot, ezen csodás lények védelmére).
Valamiből persze meg kell élniük, a tenyészfarm közel sem csak szaporításra és ezáltal a faj fenntartására szolgál, itt bizony a húsukért és a bőrükért nevelgetik őket, ezzel legalább az illegális vadászatot visszaszorítva.
Furán néz ki ennyi krokodil egymás hegyén-hátán, de ők szemmel láthatóan jól vannak, és a kiválasztott példányt az sem zavarta, hogy vagy húszan megsimogattuk egymás után.
Az igazán menőség persze az etetés, főleg amikor a kiemelkedés mellett egy jó kis állkapocs-csattantást is sikerül kiprovokálni.
Az abszolút sztár, a legnagyobb hím, Spartacus volt
Ezután kicsit természetesebb környezetükben is találkozhattam velük, hajókázni indultunk ugyanis a csatornákon.
A kapitány is próbálkozott az etetéssel, több-kevesebb sikerrel, de legalább néhány madarat megismerhettünk.
Ebédszünet után még egy állatsimogatóba is belebotlottam - itt persze nem kecskét és birkát, hanem teknőst, kígyót és
kéknyelvű gyíkot lehetett simogatni, sőt az utóbbit kézbe is vehettem!
Ezen felbuzdulva úgy gondoltam, a Snake Show pont nekem való lesz, és tényleg tetszett! Egy hüllőmániás fiatalember tartotta, látszott hogy imádja őket,
csak úgy tekergette egyik mérgeskígyót a másik után! Egyszer még közönség-segítséget is kért,
azt hiszem a leányzó itt bánta meg hogy vállalkozott :)
Röpke negyed órával később az Amfiteátrum már a Crocodile Attack Show helyszíne volt, ahol két vakmerő gondozó etetett és provokált egy megtermett hím példányt.
Itt éppen körbeforog a krokodil, ha jobban megnézitek, a hasa van fölfelé
Hát, nem a legbiztonságosabb munka a világon :)
És kérem még mindig nem volt vége a napnak! Mikor még a többiekkel autókáztunk, lépten-nyomon Vigyázz, kazuár! táblákba botlottunk, de kazuárt sose láttunk. (Ezek amolyan struccméretű madarak, repülni ugyan nem tudnak, de ha begurulnak és két lábukat előre kinyújtva neked ugranak, garantált a nyolc napon túl gyógyuló sérülés...) Szigorúan védett faj, mára nagyon kevesen maradtak, pedig az esőerdő életében nélkülözhetetlenek: vannak olyan növények, melyek csak úgy tudnak szaporodni, ha a magjuk átmegy a kazuár emésztőrendszerén.
Szóval táblával meg okossággal tele van minden, itt hajts óvatosan, ezt tedd ha találkozol egy kazuárral, de úgy fest krokodilfarmra kellett mennem hogy élőben is láthassak, sőt etethessek egyet!
A legnagyobb cukiság pedig a nap végére maradt:
lehetett koalát simogatni :)
