Mainz

Hétfőn már másodjára látogattam Mainzba ismerősökhöz, és bár ezúttal végre sikerült rendesen szétnézni a városban (cuki kis belváros, 1-2 nagyobb templom, folyó, szóval megvan minden ami kell), fényképek továbbra sem készültek (pusztán lustaságból, és mert fázott a kezem a csípős szélben), így kénytelen voltam a netről lopni képeket. Sajnos ezáltal a reggeli egy menő kávézóban, a délutáni chai latte egy szuperfancy caféban, és az esti jazzkoncert a schon schönben nem került megörökítésre, de amit ezekről érdemes tudni, már át is adtam :)

Szóval a város, más tollával ékeskedve:

 Panoráma

 Marktplatz

Marktplatz közelebbről

 Schillerplatz

 Fastnachtsbrunnen

 A zavarbaejtő szoborcsoport egy kicsit közelebbről

Random szökőkút

Tipikus német óváros

A város büszkesége, a dóm

Gyalogosszemmel

Lemenőnappal

Egyvalami azért különösen megragadta a fantáziámat, mégpedig a Szent István templom.

Láttam már elég templomot életemben,de talán ez a kép kissé megvilágítja, mi is nyűgözött le annyira:

A templom kék hangulatáért pedig nem más, mint maga Marc Chagall a felelős, ő tervezte és készítette az összes üvegablakot! Néhány lélegzetállító részlet, a röpke mese végére:

 

 

 

Frankfurt Martinával

A vendégfogadásban az a jó, hogy az ember kicsit kibillen a hétköznapokból, és más szemszögből látja a világot. Már pár hete Offenbachban lakom és a grófnál dolgozok, aminek részeként például én készítem a reggelit, teát főzök, megterítek a reggelizőszalonban, majd mindent leszedek, elpakolok, elmosogatok. Több tucatszor megtettem már, a gyönyörű porcelán- és ezüstkészlet nem idegen számomra, de én magam mindig a konyhában reggelizek, és ikeás csészéből iszom a kávét. Hát most Martinával kitettünk magunkért, és úri módon megreggeliztünk :)

 

Aztán Frankfurt felé vettük az irányt, hogy a Fotómúzeumban töltsünk pár kellemes órát. A múzeumnak elvileg 2012 őszén kellett volna megnyílnia, azt hiszem már sejtitek, hogy ez mind a mai napig nem történt meg, amit mi csak a helyszínre érve realizáltunk, miután egész egyszerűen nem találtuk az épületet. Egy közeli antikváriumban mondták, hogy talán májusban már megnyílik. Szerencsére a központban voltunk, így a Modern Művészetek Múzeumában leraktuk a csomagokat, és bepótoltuk a városnézésből, ami kimaradt.

Frankfurt Dóm

Dóm Martinával

Mainhattan

A hétvége hivatalos fotója

Kihagyhatatlan lakatok

Street art

Városháza a Römeren

Martina szerelemre bukkant :)

És ha már úgyis a múzeumban jártunk, megnéztük az aktuális kiállítást, azaz hogy hogyan inspirált Dante Isteni színjátéka afrikai művészeket. Megjártuk hát a Mennyet, a Purgatóriumot és a Poklot, és bár a kiállított művek jó részét nem értettem, vagy egyszerűen csak zavarba hoztak, sikerült néhány gyöngyszemre bukkannunk, amikért abszolút megérte a látogatás! Első nagy kedvenc:

 Ghada Amer, The Blue Bra Girls

 Zoom

 Zoomzoom

Márti darabokban tükröződik

Fotók. Erőteljesen

A nagy kedvenc: 99 series Aida Muluneh-től

Az abszolút kedvenc kép
(a kiállításról kifelé jöttem csak rá, hogy ez a kép a hivatalos poszterkép is egyben,
úgy fest jó ízlésem van :) azóta egy kicsi példány a szobám falát díszíti)

Intentions - az interaktív remekmű

Bár a kiállítás még csak 4 napja nyílt, máris láttunk egy Magyarország és egy Szeretlek feliratot, Martina inkább mindenkihez akart szólni, így angolul írt: Life is beautiful anyway

Búcsúzóul pedig a legjobb felirat - a pq formula életeket ment!!! :)

Chorworkshop

A hétvégén végre elérkezett az idő, és megérkezett az első vendégem, Martina :) Miután fölvettük a reptéren és röpke autós városnézésre vittük, 

majd lefotózkodtunk a kedvenc szobraimmal az Operaház közelében, megpróbáltuk teljesíteni az egyetlen kérését: normális, kiadós ebédet találni - szegénykém nincs nagy véleménnyel a holland konyháról... Azt hiszem az első akadályt sikeresen vettük, íme a boldog Martina a sörével:

Jóllakva, chai lattéval fölszerelkezve indultunk a nap nagy programjára, az egyik kórusvezetőm által szervezett Spanyol és Latinamerikai Kórusworkshopra.

Persze elkéstünk, de még így is maradt vagy négy és fél óránk énekelni, amit nagy örömömre Martina is az alt szólamban művelt, így jó pár év kihagyás után végre megint együtt énekelhettünk!!!

 A felvételre még kórusalakzatba is rendeződtünk

És persze végigdumáltuk az egész programot, ránk is szóltak páran, a német középkorú hölgyek néha túl komolyan veszik magukat :P És hogy milyen jó darabokat tanultunk!

La Nanita Nana - egy csodaszép karácsonyi dal legszebb részlete

A finom sütiről és kávéról a szünetben nem is beszélve! No és hogy milyen helyes a kórusvezetőm, Sergio fia (egyből kiszúrtuk Martinával, ahogy azt is, a srác tuti nem német, és igazunk volt, argentín), aki (amúgy rémesen gyengén) fotózott, és az esemény végén argentín péksütiféleségeket és bort kínált (sajnos a barátnője társaságában...)

Röviden: szenzációsan jól szórakoztunk, és hazaérve az élményektől felvillanyozva hajnalig boroztunk és pletykáltunk :)

Janika aranyköpései

Jani sajnos a fogyatékossága miatt valószínűleg sosem fog tudni beszélni, de a modern technika csodájának köszönhetően mégis tud kommunikálni: egy Talker nevű szupercomputerrel, amit a tekintetével irányít. Hogy a logopédusa még inkább tudja segíteni a fejlődésben, egy ideig írnunk kellett, mit is mond pontosan, hogyan használja a kis ikonokat, szimbólumokat, milyen hibákat vét, ecetera, ecetera. Ebből következik most egy random minta:

 

 

 

 

 

 

 A karácsonyi szünetben levelet írt a tánctanárának, Christina-nak

És persze nekem is :)

Az utolsó délután, amit még náluk töltöttem, és ami kissé viharos búcsúzással zárult, még ezt írta nekem a kis drága: Ich möchte ich liebe dich bitte ein Jahr…