Inklusion!

Épp csak túl lettünk Janika szülinapján, új őrület vetette fel a fejét a házban: videóklipforgatás! Alex ugyanis, mindamellett hogy egy fogyatékos kislány anyja, a szülői munkaközösség vezetője az iskolában, szabadúszóként dolgozik egy banknak, és csak mert annyi szabadideje maradt, a Netzwerk Inklusion Frankfurt nevű szervezetnek is a vezetője, tavaly Karácsony táján írt egy dalt az inklúzióról, amit tavasszal egy Blind Foundation nevű (vakokból és látókból álló) banda meg is zenésített, és eljött az ideje, hogy klipet forgassunk hozzá. Így az elmúlt 1-2 hét Alexnek éjszakákba nyúló szervezést, nekem pedig jelentős túlórázást hozott, de a hétvégén meglett az eredménye!

Pénteken megérkeztek Jani unokatesói Zürichből, Amy és Maya, sőt az utcabeli magyar néni, Emőke is csatlakozott hozzánk, így szombaton egy egész nagy csapat kocsikázott Frankfurtba a forgatás helyszínére, Jani iskolájába. A forgatás jó kis móka volt, és klassz volt látni, hogy nem csak a szöveg, de az egész rendezvény az inklúzióról szólt: kicsik, nagyok, fogyatékosok, egészségesek, feketék, fehérek, fiúk, lányok dolgoztak együtt, meglepően keményen és hatékonyan, és majdnem teljesen tartva az ütemtervet - megérdemelten koccinthattunk egy pohár pezsgővel a nap végén :)

A szervezet angol nyelvű honlapját egyébként itt találjátok, lehet olvasgatni hogy mik is a célkitűzések, jobb oldalon pedig van egy kis kép a Blind Foundation zenekarról, arra kattintva a dalt is meghallgathatjátok. November végére pedig a klip elkészültét is ígérik, akkor majd youtube-on is nézhetőek leszünk :) Addig pedig néhány kép a forgatásról:

 Alex és Marcus, a főszervezők

 Jelnyelv-tolmácsok tanították be a sorokhoz tartozó jeleket

 Minden sort egy-egy csupavegyes csoport énekelt/jelelt

 Rolf, a Rendező

A jelnyelvesek főnöke, Stefan épp a vak dobosnak tanítja a jeleket 

(akinek a volt felesége amúgy debreceni származású...)

 Itt is egy csoport

 Itt egy másik

 A tömeg pedig a refrénhez kell

 Professzionális munka folyik itt kérem

 Kiváló minőségellenőrzéssel :)

 Ez már a mi sorunk betanulása: 

"Die Selbstverständlichkeit, mit andern Menschen umzugehn"

 Respekt!

 Ez pedig a felvétel: Peter, Janika, Linda és én

 A büszke szülők, az operatőr az asszisztensével, a jelnyelvtolmács és egy siket bohóc :)

 Az utolsó sort csupa ismerős adja elő: 

Alex, a húga Anja, az unokahúg Amy, és Emőke, a magyar szomszédunk

 És persze a banda sem maradt ki, íme a Blind Foundation!

 Minden anyag a kamerában, már csak a vágás hiányzik, és YouTube sztárok leszünk! :)

Rüdesheim am Rhein

Október 3-a a Német Egység Napja, ennek megfelelően nemzeti ünnep, és szerencsére ezúttal nekem is szabadnap :) Egy napsütötte szabadnapot az ember pedig jobb ha kirándulással tölt, így kerültem én Rüdesheim am Rhein-ba, hogy méltóképp megünnepeljem a németeket.

Maga a falucska nagyon bájos, és ahogy a nevében is szerepel, a Rajna partján fekszik. Igazi turistaparadicsom, rengeteg vendéglővel, szuvenírshoppal, és az évszaknak megfelelően lépten-nyomon mustot kínáló standokkal. Röpke városnézés után azonban úgy döntöttünk, a libegő felé vesszük az irányt, mielőtt még beborulna (spoiler: végül egész nap szikrázó napsütésünk volt!),

és fellibegtünk a Germánia Emlékműhöz (Niederwalddenkmal).

Ezt a hatalmas szoborkomplexumot a 100 éves háború 1871-es befejeződésének emlékére emelték 1877-83 között. Mire elkészült, 38 méteres magasságával nyűgözte le az arra járókat, fő szobrai Germániát, a Háborút és a Békét ábrázolják (persze a Háború néz Franciaország felé :D ), és a kilátás sem utolsó!

Kávézás-sütizés egy szélcsendes zugban, és készen álltunk a sétára: újabb kilátópontok, az Ehrenfels várrom, szőlőültetvények, várromok és erdei ösvények vártak minket Niederwaldban.

Már majdnem leértünk a Rajna-partra, amikor úgy döntöttünk mégiscsak visszamászunk a tetőre, hogy egy másik libegővel lelibegjünk - egyrészt már úgyis megvettük a jegyet, másrészt pedig szép kilátást ígértek a célfalura, Assmannshausenre, ami be is jött:

Újabb séta egy kedves kis településen, tele régi gerendás házakkal, és rálátással a folyó túlpartján álló Rheinstein kastélyra:

A körtúra utolsó állomása pedig egy félórás sétahajókázás volt, enyhe szellőben- háttérben az Egértorony (Mäuseturm), a saját kis Egértorony Szigetén (Mäuseturminsel)

vissza Rüdesheimba, ahol a piknikre hangolódva végigkóstoltuk a mustfelhozatalt :)

Aztán kicuccoltunk egy padra a parti sétányon, kuszkuszsalátát és fasírtot falatozni, és a Rajnát bámulni. Már kezdett elbújni a nap, mikor hazaindultunk, és potom két és fél órával később (az odaút szűk egy óra volt, picit dugóba kerültünk...) már otthon is voltunk, elégedetten a nap kalandjaival :)

Múzeumnap Frankfurtban

A hónap utolsó szombatja sok frankfurti múzeumba ingyenes belépést jelent, úgyhogy néminemű alvás után felkerekedtem művelődni. A szikrázó napsütés végül keresztülhúzta a számításaimat, és csak a Weltkulturen Museum kiállítására sikerült eljutni - amiért hál' Istennek nem fizettem, így csak az időmet vesztegettem, az euróimat nem...

Miután meggyőződtem róla hogy a világ különböző tájainak kalap- és tetoválásdivatja bizony nem nyűgöz le, inkább az időjárást élveztem, nagyot sétáltam a központban,

meglátogattam még egyszer a Tardis-t,

hamisítatlan helyi kisvendéglőben ebédeltem kolbászt és almabort,

sőt még Frankfurt legmagasabb kilátóhelyére, a MainTower tetejére is feljutottam. 

Kellemes kis nap volt, ráadásul a szomszédék gulyáspartijára is időben hazaértem, a múzeumok pedig várhatnak amíg beköszönt a tél :)

Queen Kings koncert

A couchsurfing egyik nagy előnye, hogy a helyi arcok mindig jobban tudják, hova érdemes menni - így jutottam el vasárnap délben a frankfurti déli pályaudvar fantáziadúsan Südbahnhof névre keresztelt lokáljába Queen Kings, azaz Queen tribute koncertre.

 Így mulatnak a németek - ücsörögve, eszegetve

 Még egy lánykérésnek is tanúi lehettünk a színpadon :)

 A banda a Love of my life-ot énekli az ifjú jegyeseknek

 Eleinte szkeptikus voltam, hogy hogy lehet Freddie nyomdokaiba lépni, 

de kifejezetten elégedett voltam az énekessel, őrült egy fazon, szuper hangulatot csinált

 Az Under Pressure-höz egy hölgy énekes is besegített (a többi dalnál csak vokálozott)

 A második felvonás alatt a többség meg is ebédelt, persze mi sem voltunk kivételek, én egy
Frankfurter Rippchner nevű cuccot kóstoltam, ami finom sertéssültnek bizonyult káposztával

A harmadik felvonásra már asztalon táncolás és pogó is volt: talán az elfogyasztott sör mennyisége érte el a kritikus határt, talán a számok lettek ütősebbek, a lényeg hogy nem sokáig maradt ülve bárki is, beleértve minket is, a nagy csápolásban több fénykép nem is készült már. Pedig a ráadás We will rock you és We are the champions számai alatti őrjöngés igen csak becsületére vált az átlagéletkorban jócskán negyven fölött lévő közönségnek így vasárnap délután 4 óra felé... Tanulság: ha visszatérnek februárban, nekem is ott lesz a helyem! :)

Születésnap Monster High módra

Janika ma töltötte be a kilencet, ekörül forog az életünk legalább már egy hete (sőt, szeptember elseje óta, amióta minden este át kellett húzni egy napot a naptárban lefekvés előtt): pakolunk, takarítunk, házat díszítünk, ajándékokat fogadunk, sütünk-főzünk. Reggel a kis szülinapos már 6-kor kukorékolt, mire én leértem reggelizni, az ajándékok nagy része ki volt bontva :) Az iskolába is vitt tortát, az osztálytársai énekeltek neki, nagy volt a boldogság, ránk viszont még csak most várt a java az átdolgozott nap után: 3-kor szülinapi zsúr kezdődött, Monster High hangulatban. Aki nem tudja ez mit jelent, ne keseredjen el, én sem hallottam róluk mielőtt Janikával találkoztam, itt lehet tájékozódni.

Szóval szörnysminkben, a házat feketébe-bársonyba öltöztetve, vérszínű itallal és étellel (málnaszörp és milánói makaróni), tortával, játékokkal, csillagszóróval vártuk és szórakoztattuk a lánycsapatot, egészen este 8-ig, amikor végre a gyerkőcök Frankfurtba, én pedig ágyba kerültem. Fényképes beszámoló jön:

 Az ünnepelt a tortájával és a barátnőivel

 Monster High Márti :)

 Nagy ajándékbontás

 Ötletes és finom :)

 Szoborjáték

 Vidám kis csapat

 Kézműveskedés - ékszertartó dobozt díszítettünk matricával

 Íme Jani remekműve!

 Fogócskázás, Janival az ölemben külön élmény

Egy kis szusszanás

 

Futááááás!!!

A kötelező csoportkép

Utolsó percek képről képre: 

Kukk - Jéééé, csillagszóró - Váááóóóóó, csillagszóró!!!! - Hű de fáradt vagyok...

Másodállás

Az au pair-kedés ugyan biztos megélhetést jelent, sajnos az olyan kalandjaimat, mint az előző hétvégi svájci kiruccanás nem fedezi, így pár szabad délelőttömet feláldozva másodállást vállaltam. Az utcánkban lakik egy magyar-német család, ahol a (német) apuka restaurátorként dolgozik, és épp egy közeli kisvárosban lakó gróf villájának a felturbózásával foglalatoskodik, immár két hete velem egyetemben. Nem állítom, hogy bármely egyetemen elsajátított készségemre szükség lenne itt, kivéve talán a pontosságot és kitartást, de a gróf és a titkárnője jó arc, a fizetés kifejezetten jó, és szuperül megtanulok polírozni :)

Az eddigi legnagyobb projekt ennek az órának a suvickolása,

 eddig olyan 10-11 munkaórám van benne, talán holnap már kész lesz :)

 Apróságok

 Mint egy múzeumban :)

Ezt a monstrumot csak takarítani kellett, persze miután kifestettük a szobát ahol áll...

Munkafolyamat: koszos, kosz, tiszta

Ma először jártam a padláson, és ezt a gyöngyszemet találtam:

 egy nyolcvan körüli gróf titkos cipőgyűjteménye :)

Néha már kellett az emeleten is segítenem, na az tényleg úgy fest mint egy múzeum! Hamarosan talán már ott is kész leszünk annyira, hogy elkezdjek kattintgatni, 1-2 hét és megmutatom :)