2012. november 8., csütörtök

Riga - első benyomások

Ha már úgyis Rigában kellett töltenem a szerda estét, másnap nem siettem vissza Liepajába, inkább sétáltam egy nagyot az óvárosban. Csak úgy bóklásztam, térkép és útikönyv nélkül, és fényképeztem.
Az Elnöki Hivatal impozáns épülete, itt reggeliztem mindkét reggel 
(házigazdám, Santa ugyanis itt dolgozik titkárnőként, és hogy reggel egy fél órácskával tovább alhassunk, hát a munkahelyén reggeliztünk - arról nem is beszélve, milyen finom kávét főz a hiper-szuper olasz kávéfőzőjük!)
 Szűk utcácska, macskakővel
 Néhol még makacsul tartja magát a zöld
 Bájos kis étterem
 Macska a háztetőn :)
 Homokóra-cégér, teázásra hív
 Hatalmas kőarc, csak úgy...
 Ez a cuki kis béka pedig egy szuvenír boltot őriz :)

2012. november 7., szerda

Comenius meeting

Rögtön az első héten kivettem két szabadnapot, hogy Rigába utazzak, a Lettországban tanító Comenius tanárasszisztensek találkozójára. Bár a program, különösen a délelőtti, nem ígérkezett túl érdekesnek, végül pozitívan csalódtam, és a többi négy asszisztenssel és három koordinátorunkkal jó kis csapattá kovácsolódtunk. Beszélgettünk a programról általában, mindenki bemutatta dióhéjban az országának oktatási rendszerét, tanultunk lettül (még egy dalt is!), és egy finom svédasztalos ebéd mellett a saját tapasztalatok, problémák, megoldások is szóba kerültek. Kávé után pedig jött a szórakozás: múzeumba mentünk :)
A rigai Art Nouveau Museum, egész pontosan a lépcsőház
A múzeum maga egy gyönyörűen berendezett lakás, a képen a kedvencem, a nappali
Homályos kis csoportunk a nappaliban (guggolnak balról jobbra: Ramona és Merve, 
állnak balról jobbra: Jana, Baiba, én, Tomas, Jurgita, Marion és Zane)
Korabeli kalapokat is kaptunk, hogy jobban beolvadjunk a környezetbe :)

Következő állomásunk a Nap Múzeum volt (Saules Muzejs), mely témájával egyedülálló a világon.
A kiállítás első fele tudományos alapon mutatja be a Napot,
és létfontosságú mivoltát az életünkben
A második rész pedig egy lenyűgöző gyűjtemény Nap-ábrázolásokból a világ minden részéről (bár sajnos magyar Nap pont nincs...)
Bár ez pont nem az ominózus darab, az egész egy napocskával kezdődött Portugáliában, 1999-ben, a kiállítás szülőanyja akkor vette első falidíszét. A gyűjtés ezután szenvedélyévé vált, és 10 évvel később meg is nyitotta a múzeumot, közel 400 kiállítási darabbal
A kreatív workshopon pedig mi is legyárthattuk a saját verziónkat
Íme a mesterművem :)
Az estét pedig egy LIDO nevű helyen töltöttük, és annyit ettünk-ittunk,
amennyi csak belénk fért!

2012. november 5., hétfő

Munkába álltam

Az első munkanapom nagy tanulságai: a tanárok kosztümben vagy öltönyben járnak dolgozni errefelé, a 0 itt nem természetes szám, az üres halmazt {∅}-vel jelölik, és Dalek-alakú kukába gyűjtik a szelektív szemetet :)
Aki nem tudja ki/mi is a Dalek, először is szégyellje össze magát, aztán pedig okosodjon itt

2012. november 3., szombat

Karosta - félig

Az időjárás-előrejelzéssel és a gyülekező felhőkkel dacolva délután nekiindultam, hogy meghódítsam az Északi Hullámtörőt, ami nevéhez híven a város legészakibb hullámtörője, és 1.8 km hosszan nyúlik be a tengerbe. Mint annyi minden érdekes dolog a környéken, ez is a Karosta negyedben található, úgyhogy sétám a Kalpak hídon át vezetett (tudjátok, a Fiatal Házasok Hídja).
 Lelakatolt szerelmek
 Kibukkan a régi járda
 No ezt a kompozíciót magyarázza meg nekem valaki...
 Odavagyok a turistajelzésekért, de azért az informatív típust jobban szeretem
 Végre megláttam a célt, ami bele sem fért egy képbe... 
Ekkor viszont már jelentős szemerkélésbe kezdett, úgyhogy beismertem a vereséget, és hazasiettem. De még visszajövök!
 Útközben azért még titkon befényképeztem ebbe a gyönyörű kastélykertbe (a fák mögött kilátszik kicsit a kastély is), ami már vagy egy évszázada szigorúan őrzött katonai terület, halandó ember számára nem is látogatható...
Ami viszont még szomorúbb, hogy az épületet évtizedek óta nem használják, és lassan az enyészeté lesz, pedig milyen gyönyörű lehetett valamikor...
Még egy kép a bokatörő járdáról, amolyan búcsúzásképpen

2012. november 1., csütörtök

Liepāja - The city where the wind is born

Liepājának van saját himnusza is, Pilsētā, kurā piedzimst vējš, azaz The city, where the wind is born címmel, amit nem csak hallgatni, de látni is lehet, a Jūras, majd a Kūrmājas utcák mentén különböző installációk formájában:






2012. október 31., szerda

Séta a városban

Egy sikeres iskolai megbeszélés után úgy döntöttem a délutánt városnézéssel töltöm, amit stílusosan egy finom ebéddel kezdtem Lettország első Rock Caféjában (részben erről híres Liepaja, amit állítólag méltán a Rock Fővárosának is neveznek):
Ezután rácsatlakoztam a városnéző útvonalra, amin kis hangjegyeket követve lehet bejárni a legfőbb nevezetességeket :) Képes beszámoló jön:
Útjelzők - néhol elrejtőznek, de azért mindig megtaláltam :)
 A híres Liepaja Egyetem, állítólag tanulnak itt külföldiek is,
majd megpróbálom levadászni őket :)
 Kapuőrző fenevad
A cikk-cakk szobor a minisziklán gondolom a vizet jelképezheti, abból meg hát van itt elég 
(Liepaja a tenger és két nagyobb tó, a Tosmares ezers és a Liepajas ezers közé van szorítva)
 
 A lettek szerint így néz ki egy bicikli :)
 Fázós picicicák egy pinceablakban
Festői őszi park
  Szomorú leányzó néz tengerész kedvese után, amolyan szocreál stílusban
 Már közel a tenger...
 Már nagyon közel a tenger...
És íme a Balti-tenger :)
 Ha belegondolok, hogy nem egészen két éve Görögországban fürödtünk a tengerben...
De azért sapkába-sálba bugyolálva is szép :)
 Kedvenc biciklitárolóim itt is
 Nagy ám a kerékpárforgalom a parton :)
 Fényképezés nappal szemben
  Fényképezés nappal szemben, újra
 Díszítősor a Jurmalas Parkban
 Szökőkút és színes fák, ugyanott
 Bájos zoknibolt :)
Szent József Katedrális
És már vissza is értem a Rock Caféhoz, balra a bejárat, jobbra a lett zenészek Walk of Fame-je, egyelőre számomra teljesen ismeretlen nevekkel, de ez ellen igyekszem tenni! :)