Búcsú Nymburktól

Ma délután rám tört a nosztalgia vagy szentimentalizmus vagy mi a csuda, és hosszú sétára indultam, hogy még egyszer bejárjam a kedves helyeket Nymburkban. Közben persze kattintgattam is, vigyázat, sok-sok kép jön, amolyan random módra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Búcsú a központtól

Csütörtök délután a munkatársaim, barátaim búcsúbulit szerveztek a tiszteletemre, hogy még egyszer együtt örülhessünk az ittlétemnek és sirathassuk az elmenetelemet. 5-kor kezdtek gyülekezni a központban, és egyből meg is kaptam az ajándékaimat, egész pontosan 48 üveg Friscot :)

Íme néhány kép a világ egyik legjobb búcsúajándékáról:

 

 

 

Aztán bowlingozni mentünk, szerencsére én a gyengébb csapatba kerültem, így háromból két játékot meg is nyertem :) Egész későig maradtunk, pizzáztunk, söröztünk, beszélgettünk, majd Markétával (bizony ő is eljött a kedvemért!) hazasétáltunk, szigorúan azon az útvonalon, amin a workcamp idején mentünk, és megint találtunk havat!!! Most is próbálkoztunk bizonyító erejű képet készíteni, hát inkább kevesebb, mint több sikerrel, de itt van egy:

Hazaérve pedig kibontottunk egy üveg Tokaji Furmintot, és bevezettem Markétát a Doctor Who varázslatos világába, természetesen a The Unicorn and the Wasp epizóddal, a Doctorral, Donnával és Agatha Christie-vel :) Azt hiszem, ilyen egy tökéletes búcsúeste :D

Óvoda

Az utolsó két hétben 1-2 alkalmi megbízáson kívül szinte csak az oviban dolgoztam. Két lurkón kívül mindenki új a csapatban, sírósak még, bújósak, ráadásul új fogyatékos kislány is jött, mindenkire szükség volt. Hamar meg is lett a kedvencem, egy Radek nevű kis rosszcsont, aki nagyon emlékeztet a bátyámra :) Következzen hát vele egy fotósorozat:

 

 

 

 Itt pedig egy csoportkép, majdnem mindenkiről:

Ülnek: Radek, Tom, Tom, Vojta, Stepánek és Vojta

Hintáznak: Kristyna, Nikolka és Viktorka

Balról Zaneta és Martina, jobbról Eva és Tonda, a háttérben meg Maruska

Prága és Dobřichovice

A workcamp eredetileg péntekig tartott volna, de olyan szenzációs-fantasztikus-szuperek voltunk, hogy már csütörtökön felkerekedhettünk, és miután mindenki összeszedelőzködött (ezt már délután 4-re sikerült elérni!), vonatra szálltunk, és az egész csapat elutazott Dobřichovicébe, Markéta otthonába. Markéta a szüleivel lakik egy tágas családi házban, simán elfértünk plusz 12-en, de a vacsorát a konyhában azért földön ülve kellett elfogyasztanunk :)

Dobřichovice Prágától olyan 25 km-re van, egy békés kisváros 3000 lakossal, folyóparton, sok-sok zölddel,

de hát nem túl sok szórakozóhellyel, úgyhogy visszasétáltunk az állomásra (sajnos már szakadó esőben...), és bementünk Prágába. Az eső továbbra sem állt el, így végül csurom vizesen bevonultunk a legközelebbi klubba, és az éjszaka hátralevő részében ki sem mozdultunk. Kifejezetten jó zene szólt, és bár a hely nem éppen az önkéntesek pénztárcájához volt szabva, azért rendesen végigkóstoltuk a koktélkínálatot, nem is sikerült elérni az első vonatot...

Pénteken délutánig aludtunk, és bár az eső továbbra sem állt el, végül megint csak Prága mellett döntöttünk: pár embernek este indult vonata-repülője, a többiek pedig egy finom vacsorára vágytunk. A nagy búcsúzkodások után néhányan haza, néhányan a szuvenír boltokba, mi pedig egy kocsmába mentünk, nem is akármilyenbe: a rendelést kisvonattal szállították az asztalunkhoz! :)

Miután összevártunk mindenkit, vacsorázni indultunk. Ki-ki elfogyaszthatta az utolsó adag knédlijét, bár mondanom sem kell Markéta és én a sajt és a tészta mellett döntöttünk :)

Bár tényleg csak egy vacsoráról volt szó, egyszer csak egy épület lépcsőjén találtuk magunkat, ahogy vodkát és narancslevet keverünk össze nagy bőszen, ezúttal kicsit okosabban készülve a bulira, úgyhogy mit volt mit tenni, maradtunk :) Egy felkapott helyre mentünk, 80-as, 90-es évek partyra, és most majdnem sikerült is elérni az első vonatot...

Dobřichovicébe csak Markéta és én mentünk vissza, a többiek hostelben maradtak Prágában, hogy szombaton várost nézhessenek még a repülők indulása előtt... A nappali padlója helyett így végre ágyban alhattunk, nem is keltünk föl 4 előtt :)

A kisváros épp a hétvégén rendezett borfesztivált a kastélykertben, úgyhogy összekapartuk magunkat, és megint csak nekiindultunk. Nagyon jót beszélgettünk, finom borokat kóstoltunk (igazán nem vagyok egy expert, az volt a legfinomabb, aminek az üvegén egy zöld gyík van...),

lángost ettünk, és végül cigányzenére mulattunk :)

Ezzel pedig véget is ért a szabadságom, vasárnap hazautaztam, és lelkileg készülgettem a következő két heti munkára: az oviban segítek majd beszoktatni 10-15 kis újoncot :)

Workcamp 4

Szombat reggel búcsút vettünk a gyerekektől, és a workcamp magára maradt, hogy nekiláthasson a takarításnak: 2 nap alatt fel kellett készítenünk a tábort a télre, és minden fontosat haza kellett szállítanunk Nymburkba.

Szombaton a teljes csapat Jizbicén dolgozott, lebontottuk a sátrakat, az összes faépítményt, a lanovkát, összezsúfoltuk a bútorokat, kiürítettük a szekrényeket, aztán este alkoholba fojtottuk a fáradtságunkat :) 

Vasárnap Julia, Emma és én visszajöttünk már reggel Tortugára, hogy kitakarítsuk az épületet a másnap kezdődő ovis táborra. Délután 6-ra már a többiek is visszaértek, végre mindenki forró fürdőt vehetett, elszaladtunk a Kauflandba bevásárolni, és vacsorapartyt rendeztünk.

Hétfőn délután keltünk, és az egyetlen dolgunk a pihenés volt, a spanyol csapat főzött ránk, sétáltunk egyet a városban, beültünk egy sörre, aztán csatlakoztak hozzánk a fiúk: Tom, Michal és Marek, és újabb házibulit csaptunk: ezúttal mindenki sokkal kipihentebb, ezáltal hangosabb is volt, Markétával alig győztünk rendet tartani, már agyon vártuk hogy végre ne mi legyünk a felelősök a csapatban...

Kedden Martina szavaival 10 perc munka várt ránk, végülis több mint 6 óra pakolás, kerámiázás és festegetés után a többiek elindultak bowlingozni, én meg hátramaradtam befejezni a takarítást... Másfél óra után aztán csak csatlakoztam hozzájuk, és az utolsó játékban egyből ezüstérmes lettem :) Ott is maradtunk a helyen sörözni/pizzázni/koktélozni, kinek-kinek tetszése szerint, és végre mi is elengedhettük magunkat Markétával: 10 napja az első este, amikor egyszer sem mondtam ki: csendesebben!

Megint csak velünk voltak a srácok a táborokból, jórészt kocsival, úgyhogy végül csak 4en sétáltunk haza az éjszakában, és felfedeztük a nymburki koripályát, amit kiadós hócsatával ünnepeltünk :)

Szerdán a többiek sörgyárba mentek, én pedig aludtam :) Délután tovább lustálkodtunk, fagyiztunk, röpiztünk, én kicsit bébiszitteltem, megvolt a nagy értékelő megbeszélés (már bőven Lucka nélkül, aki még kedd kora reggel lelépett köszönés nélkül...), megköszöntöttük Xavit a szülinapján, és búcsúzásul pezsgőt bontottunk :)

Fotók pedig, kicsit össze-vissza, itt.

Tábori videók

Jó reggelt!

Gyülekező!

Kaja!

Jó éjszakát!

Kamasz tábor - péntek

Reggeli után kiosztottuk az utolsó adag centrkacskit, és aztán a csapatok az egész délelőttöt az utolsó jelenetek leforgatásával töltötték. Ebéd után az asszisztensek segítségével nekiláttak a vágási munkálatoknak is, hogy estére mindkét kisfilm bemutatható legyen. Közben pedig gyorsan elkészítettünk egy meglepetés-videót Martinának, az összes gyerek és asszisztens részvételével, amiben megköszöntük a rengeteg munkát, amit a központért, és a táborokért végez.

Uzsonnázni kivonultunk a focipályára, ahol egyszer csak megjelent egy lovasszekér, és a meglepett fiatalságot kis csoportokban kocsikázni vitte. Közben előkészítettük a következő, elsősegély-vetélkedő helyszínét, de mire elkezdtük volna, már megint eleredt az eső, úgyhogy be kellett menekülnünk az istállóba. 6 állomáson keresztül vetélkedett 6 csapat, újraélesztésben, elsősegély-nyújtásban, mentőhívásban, elméleti ismeretekben vetették össze tudásukat. Lád'a szokás szerint nem akart részt venni a programban rendesen, de azért kivette a részét: végig az elsősegély-állomásnál dekkolt, és vérzést állított el, ájultakat locsolt fel, töréseket rögzített töretlen lelkesedéssel :)

Vacsoránkat megint a tábortűznél költöttük el, Pavel gitározott és énekelt, a fiúk táncoltak, nagyon vicces volt :) Aztán szép ruhát húztunk, és Zavadilka (a szomszéd falu) szórakozóhelyére mentünk, ahol a különterem már fel is volt díszítve számunkra. Amíg az asszisztensek villámsebesen befejezték a kisfilmek vágását, mi partyztunk, táncoltunk, és persze söröztünk! Amikor kész lettek, kezdetét vehette az Oscar-gála: megnéztük a horrort és a vígjátékot is, természetesen a horror sikerült sokkal jobban! Nektek is megmutatom, ha sikerül beszereznem. A gyerekek imádták látni magukat a vásznon, és nagyon örültek az Oscar-díjaiknak, amit mindenki átvehetett: táborozók, asszisztensek, önkéntesek. Megnéztük a meglepetés-klipet is, volt nagy meghatódás, összeölelkezés, megköszöntük a munkát a team-nek is, és aztán hajnalig roptuk :)