Beijing Opera

Kedd este újabb koncertre mentünk a lányokkal, a terítéken ezúttal a világhíres Beijing és Kunqu Opera volt, bármit is jelentsen ez :)
Egy darabig nem tudtuk eldönteni, szeretjük-e mi egyáltalán a szórakozás eme formáját, de az biztos hogy a darab mély benyomást tett ránk.
Pontosabban csak egy részletet láttunk, a sztori röviden: kezdetben a leány egyedül van, és azon kesereg, hogy édesapja eltaszította őt, de szerencséjére a férjére mindig számíthat. Ezután megérkezik a férj, teljes harci pompában, és közli feleségével, hogy valami lázadás miatt, aminek köze van apósához is, háborúba kell mennie, kb 3-5 évre, és addig egy barlangban kívánja hagyni hőn szeretett párját, néhány zsák rizzsel. A feleség persze nincs elragadtatva, de megígéri hogy megvárja férjét. Ahogy közeleg a búcsú, a feleség könyörög hogy férje vigye magával, de az megtagadja ezt, és végül nagy sírás-rívás közepette távozik.

Háború, szerelem, dráma - kínai módra

Röpke részlet

Bristol, London

Bizony, már harmadik alkalommal látogattam Bristolba :) Ezúttal kivételesen nem csak móka és kacagás volt az életem, matek tanításos szakdogához gyűjtöttem anyagot, remélhetőleg sikeresen :) Megint Andy-nél és Rebekah-nál laktam, találkoztam Laurindával (a helyi tanárképzés vezetőtanárával), és Jayne-nel, aki tavaly volt Budapesten az angol cserediákok kísérőtanára. Majdnem egy egész napot töltöttem Rebekah könyvei és jegyzetei között, talán ez volt a leghasznosabb része a látogatásnak. Ja azért mielőtt nagyon sajnálnátok, mellékesen jól is éreztem magam, jókat beszélgettem a házigazdáimmal, és az idén Budapestre látogató küldöttség kifaggatását is összekötöttem egy kellemes vacsorával (tojásos nokedlit csináltam nekik), és iddogálással, a srácok hoztak Magyarországról pálinkát :)

Hazafelé meg hát ha már úgyis Londonon keresztül kellett jönnöm, gondoltam eltöltök ott még egy napot, és péntek este nem máshova mentem, mint a Globe színházba, Machbethet nézni!!! Még gyorsan az előadás előtt befejeztem a drámát, így szerencsére végig követtem és majdnem mindent értettem, amire amúgy nem sok esélyem lett volna, tekintve hogy az előadások Shakespeare-korabeli angol nyelven zajlanak! Szombaton pedig felfedeztem egy újabb parkot, a Holland Parkot. Először azt hittem, tele lesz tulipánokkal, de aztán rá kellett döbbennem hogy valami Holland nevű pasasról nevezték el. A nap hátralevő részét a természettudományi múzeumban töltöttem, majd újabb 4 órát buszoztam hazafelé. Azt hiszem egy ideig elegem van a buszozásból :)

Hamarosan tényleg bepótolok minden elmaradt bejegyzést, de csütörtökön projekt határidőm van, és jelenleg ez minden energiámat leköti...

Fényképek azért vannak, itt.

Oxford

A legjobb hétvége a félévben!!! :)
Képek itt, sztori kicsit később, mert hát az utóbbi pár napban nem sokat tanultam, és valamikor azt is kell... Időnként azért emlékeztetem magam, hogy az Erasmus nem 5 hónap nyaralás :)

És eljött az idő, később van :)
Szóval Oxford. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez volt ez eddigi legjobb hétvégém Angliában!!! Mindezért örök hála Ádámnak, fantasztikus házigazdámnak!!!

Csütörtök este érkeztem, valami jó külső buszállomásra, szerencsére Ádámék kocsival értem jöttek. Hazamentünk, gyorsan lepakoltunk, és irány vissza a központ, szép meleg időnk volt, jól esett bóklászni, és nyitva lévő kocsmát keresni :) Tényleg el sem hinnétek ez mekkora kihívás! Végül találtunk egyet, de csak egy sört sikerült meginnunk, nem sokkal fél12 után onnan is kipakoltak minket...

Péntek reggel egész időben keltünk, Ádám bement az egyetemre dolgozni, én pedig nyakamba vettem a várost. Nem terveztem, de elcsábultam, és elsőnek a botanikus kertbe mentem, nem is hiába, csodákat láttam az üvegházakban! Aztán csak sétálgattam, és szépen időben odaértem a Linacre College-hoz, ahol Ádámmal és néhány egyetemi ismerősével ebédeltünk. Aztán Ádám megmutatta hol dolgozik, és teáztunk a teraszon, a kilátásban gyönyörködve. Le is mentem utána a University Parkba, majd zárásig a természettudományi múzeumban bolyongtam. Utána még gyorsan megpróbáltam elérni a piacot, de mire odaértem már majdnem minden üzlet bezárt... Szerencsére a híres könyvesboltocska, a Blackwell tovább volt nyitva, kényelmesen elolvasgattam 1-2 órát. Este Ádám elment focizni, én addig is pihengettem otthon, majd otthon sörözgettünk a barátaival, kellemes kis este volt :)

Szombaton Ádám is csatlakozott városnézésemhez, sőt vállalta az idegenvezető szerepet is, azt hiszem sikerült is kihozni a maximumot a napból :) Ráadásul egész hétvégén ragyogó időnk volt, a helyiek legnagyobb meglepetésére végig sütött a nap, és esőnek nyoma sem volt! (mikor hazajöttem, Mary meg is kérdezte mitől vagyok ilyen barna :) ) A nap nagy részét a College-ok látogatásával töltöttük, Ádám egyetemi kártyájával egy csomó helyre bemehettünk ingyen! Igaz, a kártyáját otthonhagyta, de a magabiztosságát nem, egyetlen helyen állítottak meg minket, de ott is kidumálta magát, és persze a "Kizárólag College-tagok részére" feliratokat is figyelmen kívül hagytuk, sőt még a fűre is ráléptünk! (Legtöbb helyen ez a magunkfajta földi halandók számára szigorúan tilos.) Aztán farkaséhesen értünk haza, isteni finom mirellit pizzát sütöttünk, és rövid szieszta után elmentünk Ádám spanyol lakótársának munkahelyére, hogy kölcsönkérjük a kerékpárját, és röpke bicajtúrát tegyünk Port Meadowban. Ez volt az első alkalom hogy nyeregbe pattantam Angliában, először azért kicsit meg voltam illetődve a városban, de a mezőn már minden simán ment :) Este újabb kocsmatúrára indultunk, közben csatlakozott hozzánk Máté és Marci is, akikkel véletlenül futottunk össze délelőtt. Két kocsmából is kitessékeltek minket 1-1 sör után, de aztán végül találtunk egy hajnalig is nyitva tartó helyet, és nagyon jól éreztük magunkat :) Igazán szép befejezése volt a kiruccanásomnak.

Vasárnap jó korán keltünk, és Ádám barátja megint volt olyan jófej, és kivitt minket a buszhoz, ahol könnyes esőáztatta (bizony, az időjárás is visszaváltozott normálissá, amint megérezte, hogy lelépek) búcsút vettem a fiúktól, és röpke 4-5 órával később már újra Sheffieldben voltam.

Coctail Party :)

Bristol Tour afterparty a Bowery bárban, minden koktél 3 font akcióval :) Nem mondom, hogy nem használtuk ki e különleges ajánlatot... :)

Snooker!!!

Ma bizony ellógtam egy kicsit az egyetemről, de szent cél érdekében, ugyanis megkezdődött itt Sheffieldben a Snooker VB, amit ugyebár nem lehet kihagyni!

Szépen kinéztem a mai délutáni sessiont, persze ősidők óta nem lehet rá jegyet kapni, de az adott napon a visszamondott jegyeket elkezdik árusítani, úgyhogy bő 2 órával kezdés előtt, fél 1 előtt már ott voltam a Crucible Theaterben. Hát mire odaértem, már kígyózott a sor, dehát nem olyan könnyű engem elijeszteni, szépen beálltam a sor végére és vártam türelmesen, fogyott is a sor rendesen, de szinte minden jegy a másik meccsre szólt (párhuzamosan játszanak 2 asztalon, amit egy paravánnal választanak el, amint véget ér valamelyik meccs, ezt felhúzzák, és mindenki láthatja a másik végét). Nem hagytam magam eltéríteni, elvégre is én Sullivanért mentem ki, és meg is lett a kitartás jutalma, negyed órával kezdés előtt kaptam jegyet, nem is akárhova, a 3. sorban ültem, középen, úgyhogy egyszerre láttam mindkét meccset! Épp hogy csak helyet foglaltam, már kezdték is bejelenteni a játékosokat, az 1-es asztalon Allister Carter játszott Jamie Cope ellen, a 2-es asztalon pedig Liang Wenbo ellenfele nem más volt, mint

Ronnie O`Sullivan!!! :)

A Carter-Cope meccs első részét már tegnap lejátszották, ma 7:2-ről folytatták, végül 10:4 lett a végeredmény, Wenbo és Sullivan pedig 9 framet játszottak, utóbbi vezet épp 7:2-re, holnap folytatják. Hihetetlen hangulat volt, bár talán a játék nem volt olyan fergeteges, nagyon sokat kényszerítőztek, végül 3 és fél óran keresztül küzdöttek! Sajnos játék közben nem lehet fényképezni, úgyhogy csak a bemutatásokról van felvételem, pedig olyan édesen tudnak pucsítani játék közben, a kínai srácnak különösen cuki feneke volt, hátha megtalálom majd a neten :) Ha Sullivan bejut a középdöntőbe/elődöntőbe, tuti már reggel beállok a sorba! :)

ui.: Sullivan végül 10:7-re győzött...

Haworth

Vasárnap a Bronte nővérek egykori lakóhelyére, Haworthba látogattunk Daniellel. A fő attrakciónak természetesen a Bronte-házat és múzeumot szántuk, épp ott állok amúgy előtte:


Az élet azonban úgy döntött mást tartogat számunkra, a falucska bájos utcáin sétálva egy tüneményes bácsikába botlottunk, aki egész napos élőzenével szórakoztatta a járókelőket:

Annyira élveztük, hogy végül itt több időt töltöttünk mint a múzeumban! Picit azért hűvös volt, így (és persze tényleg csak ezért!) muszáj volt forrócsokiznunk is :)

Hazafelé még megálltunk párszor, szélmalmot, gőzöst, és kilátást bámulni :) Megkoronázandó kirándulásunkat, Daniel megmutatta kedvenc kínai éttermét Sheffieldben, egy speckó éttermet, ami úgynevezett Dim Sum-ot (remélem jól írom le) kínál. Ez harapnivalót, kis falatokat jelent, a lényeg hogy nem lehet főételt kapni, csak kis tálkányi ételkülönlegességeket, az én kedvencem az édeschillis minipolip volt :)

Haddon Hall

Ma egy újabb gyönyörűszép házat hódítottunk meg Maryvel, a cél ezúttal Haddon Hall volt! Többek között itt forgatták a Princess Bride, a Duchess és a Jane Eyre egyes jeleneteit, előkészítésképp tegnap este el is kezdtük nézni az utóbbit, de végül félúton feladtuk, mert hát 4 órát ülni a földön még a legelszántabbaknak is nehezére esik :) Ugyanis kénytelenek voltunk Mary gépén nézni, ami hát fele akkora sincs mint az enyém, és a szobája is olyan idétlen elrendezésű, hogy az egyetlen tűrhető megoldás az volt, ha a gépet a székre tettük, magunkat meg a földre. Ilyenkor azért hiányzik a gépem...

Szép időben indultunk ma reggel útnak, a busz elvitt minket egészen Rowsley falucskáig, onnan még 2 mérföld séta, és már ott is voltunk :) Nagyszerű időzítéssel, 10 percet kellett csak várni nyitásig. Már előre kinéztük, hogy a napokban Tudor Cookery Weekend van, hát el kell mondjam ez egy csodajó dolog :) Az egész ház tele van jelmezes emberekkel, eleinte csak személyzettel, és egy az egyben eljátszák, hogy este fontos vacsora lesz, sürögnek-forognak, főznek, mindent 16. század eleji módszerekkel, fennmaradt receptekből, te meg csak mászkálsz, kérdezgeted őket, és úgy válaszolnak, mintha tényleg konyhalányok lennének, készül az elszámolas is, már tudjuk honnan tanulták ezek a jól szervezett bürokráciát :) Aztán elkezdenek gyakorolni a pincérek is, hogy vacsorára minden tökéletes legyen, még szerencse hogy vittünk szendvicseket, mert egy idő után mindenhol lehetett érezni a finom illatokat :)


A ház maga amúgy elég régi, már a 12. században állt a nagy része, és nem építették át túl sokszor, kicsit dohos, nagyon hideg, de azért mindenképp impozáns. A kertje sem túl nagy, már ami látogatható belőle, de nagyon bájos, kis szökőkúttal, romantikus lugassal és rózsával mindenütt :)

Aztán 3 körül megérkeztek az urak is, a házigazda, a felesége, gondolom a feleség huga, és a vendégek: az unokatestvér valami lady társaságában. Mindannyian korhű öltözékben, frizurával, nagyon mókásak voltak, és nagyon komolyan vették a szerepüket, tényleg otthonosan mozogtak a házban, és imádták a turistákat :)

Aztán elkezdődött a ceremónia, tálalás, előkelőségek bevonulása, újratálalás, falatozás, minden a lehető legprecízebben, hát ezek aztán megadták a módját! Én meg itthon egyszerűen kivettem a tegnapi tésztát a hűtőből és bedobtam a mikroba... Na jó, nem is segített nekem vagy 20-25 ember :)

Amúgy nagyon tetszett az egész háztartás is, a könyvelő-házvezető igen beszédes volt, sokmindent megtudtunk a szigorúan szervezett és irányított rendszerükről, ami a legjobban tetszett, hogy az uraságok minél több férfi szolgát akartak tartani, arra az esetre ha hadba kell állni, úgyhogy amit csak lehetett férfiakra sóztak: takarítást, mosást, főzést, tálalást, mosogatást... Istenem, azok a régi szép idők :)

ui.: képekhez klikk!