Mostanában nem sok minden történik, vasárnap óta még csak elő se vettem a fényképezőmet... Szóval röviden, címszavakban:
Hétfő
Életem első Március 15-e, amikor iskolába mentem! :) Más említésre méltó nem is történt, ebédre megint forrócsoki-muffint ettem, úgyhogy egyetem után a konditerem felé vettem az irányt, aztán szépen hazamentem, Raikkal megcsináltuk az idősorok házinkat, beszéltem az otthoniakkal, és bezuhantam az ágyba.
Kedd
Korán keltem, kipróbáltam egy újabb fitness órát (LBT névre hallgat, amúgy mezei aerobic óra), és le kell vonnom lassan azt a következtetést, hogy Magyarországgal ellentétben Angliában csak középkorú, pocakos, csúnyácska nőkből válnak fitness edzők (kivéve a Dance Fit tanárt, de ő inkább táncos mint edző...). Bár lehet hogy ez is csak puszta pszichológia, és az angolkák annyira udvariasak, hogy még fitness közben is megajándékoznak azzal az érzéssel, hogy fiatalabb, csinosabb és izmosabb vagy mint az oktató. Imádom :)
Utána fish and chipset ebédeltem az egyetemen, jól megégettem a nyelvem a hallal, még most is fáj... És végre elkezdtem megtanulni a dalszövegeket a koncerttúrnéra.
Aztán... forradalmi pillanat! Részt vettem az első Computational Inference előadásomon, amit elejétől a végéig értettem! :) Hallelujah!
Este Schumann estre mentünk Sabine-vel, egész jó volt, bár nem annyira, mint a korábbi komolyzenei esték. Egy gitáros és egy tenor lépett fel, az első részben számomra teljesen ismeretlen rövid darabokat adtak elő (volt egy világpremier is, egy zeneszerző barátjuk 3 dala, hát... mindenesetre a pasas tipikus zeneszerző-külsejű ipse volt, és erősen emlékeztetett egy gyilkosra a Columbo-ból). Az este legjobb része tagadhatatlanul a ráadás volt, valami menő kis jazz-t nyomtak, a szomikngos énekes zsebre dugott kézzel mászkált a színpadon, nagyon édes volt :)
Hétfő
Életem első Március 15-e, amikor iskolába mentem! :) Más említésre méltó nem is történt, ebédre megint forrócsoki-muffint ettem, úgyhogy egyetem után a konditerem felé vettem az irányt, aztán szépen hazamentem, Raikkal megcsináltuk az idősorok házinkat, beszéltem az otthoniakkal, és bezuhantam az ágyba.
Kedd
Korán keltem, kipróbáltam egy újabb fitness órát (LBT névre hallgat, amúgy mezei aerobic óra), és le kell vonnom lassan azt a következtetést, hogy Magyarországgal ellentétben Angliában csak középkorú, pocakos, csúnyácska nőkből válnak fitness edzők (kivéve a Dance Fit tanárt, de ő inkább táncos mint edző...). Bár lehet hogy ez is csak puszta pszichológia, és az angolkák annyira udvariasak, hogy még fitness közben is megajándékoznak azzal az érzéssel, hogy fiatalabb, csinosabb és izmosabb vagy mint az oktató. Imádom :)
Utána fish and chipset ebédeltem az egyetemen, jól megégettem a nyelvem a hallal, még most is fáj... És végre elkezdtem megtanulni a dalszövegeket a koncerttúrnéra.
Aztán... forradalmi pillanat! Részt vettem az első Computational Inference előadásomon, amit elejétől a végéig értettem! :) Hallelujah!
Este Schumann estre mentünk Sabine-vel, egész jó volt, bár nem annyira, mint a korábbi komolyzenei esték. Egy gitáros és egy tenor lépett fel, az első részben számomra teljesen ismeretlen rövid darabokat adtak elő (volt egy világpremier is, egy zeneszerző barátjuk 3 dala, hát... mindenesetre a pasas tipikus zeneszerző-külsejű ipse volt, és erősen emlékeztetett egy gyilkosra a Columbo-ból). Az este legjobb része tagadhatatlanul a ráadás volt, valami menő kis jazz-t nyomtak, a szomikngos énekes zsebre dugott kézzel mászkált a színpadon, nagyon édes volt :)
