Castle Tour

Az ország (és talán Közép-Európa) legnagyobb vára a prágai, így ide a legtöbb társaság külön idegenvezetést is tervez, idén végre részt is vettem egyen. A Rudolfinum elől indultunk, és a Moldván átsétálva meg is volt az első látnivaló:

A  II. világháború cseh áldozatainak emlékműve, szerintem kifejezetten mutatós

Aztán némi villamosozás után meg is érkeztünk a cél közelébe, de előbb még bekukkantottunk a szigorú értelemben véve várhoz nem tartozó királyi kertbe. A park tulipánvirágzáskor a legszebb, és mit tudtam meg: a tulipán egykoron a török szultán ajándéka volt I. Ferdinándnak (eredetileg Kazahsztánból származik), aki Habsburg lévén a család spanyol ágának is bemutatta a virágot, akiken keresztül az meg eljutott Hollandiába, akik tökéletesítették és nemesítették és világhírűvé váltak általa.

Ez nem épp tulipán, de kerítésrészlet a kertből

Még mindig a váron kívül hallgattuk meg Tycho Brahe dán csillagász legendáját, akit miután hazájából kiutáltak, II. Rudolf fogadott be Csehországban. Igaza is lett, mert olyan tanítványai voltak, mint Kepler, akinek ugyebár a bolygómozgás három alaptörvényét köszönhetjük. A fáma úgy szól, hogy Brahe nem kedvelte Keplert, ezért adta neki azt a feladatot, hogy figyelje az egyik bolygót, végestelen végig, Kepler meg hát előállt zsenialitásával. Nem csak vele volt ám rosszban a mester: egy matematikai formula kapcsán még párbajba is keveredett, ami alatt bizony elvesztette az orrát. Csinált magának pár műorrat, speciális alkalmakra például ezüstből és aranyból. Ennek köszönhető, hogy a sírját is megtalálták: egy csontvázat műorral :)

A várárkot is megcsodálhattuk, ami pár száz éve még szarvasokkal volt tele víz helyett, nehogy már a királynak messze kelljen menni vadászni. Sőt, volt hogy a segédek egészen a várba fölterelték szerencsétlen vadakat, a nemesek meg az ablakból kihajolva lőtték le őket. Igazán bátor. Később egy ostromzár alkalmával szegény szarvasok bizony fel lettek tálalva, majd orosz medvékkel pótolták őket, to cover the bear/bare necessities. (Bocsánat, ez csak angolul vicces. Vagy még úgy sem.)

Az őrök mellett elsétálva jutottunk be a várba (akiknek az egyenruháját amúgy az Amadeus című Miloš Forman film kosztümtervezője tervezte), és egyből abba a belső udvarba jutottunk, ahol a Mission Impossible 4 Kreml-jelenetei játszódnak (miket nem tudok!)

 

Megfáradt turisták :)

Már látszik a Szent Vitus Székesegyház

Kis kitérővel még gyorsan megnéztük az őrségváltást is, de őszintén annál sokkal 

szebb és érdekesebb volt ez a lámpaoszlop a Miniszteri Palotával szemben

(Visszafelé megálltunk még a Bastillon Parkban, ahol van egy miniamfiteátrum-szerű kis lépcsős-ülős rész kialakítva, aminek ha beállsz a közepére, felerősítve hallod a saját hangod, míg mindenki más csak a normál hangerőt érzékeli. Nagyon fura érzés, érdemes kipróbálni!)

Most már tényleg a székesegyháznál

 Így néz ki belülről

Csodálatos üvegablakai vannak

A leghíresebbet egyenesen Mucha készítette!

 Oldalról pedig így fest

Az óraszerkezet az óramániás és –gyűjtő II. Rudolfnak köszönhető

Annak idején problémát okozott két mutatót tenni egy számlapra,
így a fölső az órát, az alsó a percet mutatja :)

Az oldalsó Aranykapu több mint 200 000 darab aranymozaikból készült, 

de hiába a nagy pompa, ha az ember figyelmét elterelik a kilincs kergetőző oroszlánjai :)

Aki szereti a vámpírtörténeteket, ne hagyja ki a Vármúzeumot ha erre jár, olyan emberek csontvázait lehet megcsodálni, akiket vámpírként temettek el, többek között ékkel a szívükben…

Bekukkantottunk az Arany Utcácskába is, ami bár menő hogy például Kafka itt élt a 22-es szám alatt, meg aranyos is meg minden, de én simán besorolnám a Top 3 prágai csalódások közé, így kép sem készült róla.

A várból kifelé menet még megálltunk a világ 2. legnagyobb játékmúzeumánál, mely előtt áll a Tökéletes Ifjúság szobra. A figyelmes olvasó észreveheti, mely testrészét kell simogatni az ifjúnak, hogy az embernek szerencséje vagy pénze vagy termékenysége vagy mije legyen, az egész csapatból én voltam az egyedüli szégyentelen :) Amúgy ugyanennek a gyűjtőnek a müncheni múzeuma a világ legnagyobb játékmúzeuma, az előtt pedig állítólag Júlia szobra áll, mely hasonló jókat ígér, ha megfogdossák a melleit. Mindenesetre azért morbid.

A szőlőültetvények tetején még várt ránk egy csodaszép kilátás, és néhány történet a Károly-hídról (a képen a bal oldali híd, kicsit elrejtve). Tudtátok például, hogy az alapkőletételt úgy időzítették, hogy a dátumban csak páratlan számjegyek legyenek (egész pontosan 1357. év 9. hónapjának 7. napján, 5 óra 31. percére)? Nekem nagyon megmelengedte a szívemet :) Vagy hogy az összes szobor csak másolat, hogy az eredeti felbecsülhetetlen értékű alkotásokat megvédjék a turistáktól, mindenekelőtt a brit és ír legénybúcsús társaságoktól? Ha pedig megtalálod az 5 csillag mintát (jó fényes, úgyhogy sejtheted mi következik), és egyszerre megérinted mindkettőt, akkor 1 év és 1 napon belül visszatérsz Prágába :)