Pár napi hidegfront (komolyan, 40-ről 18 °C-ra esett vissza a hőmérséklet!) után megint napsütés és hőség ígérkezett, így pénteken búcsúzóul kajakozni mentünk Adelaide egyik északi negyedébe, Port Adelaide-be a Port folyóra (ami amúgy már majdnem a tenger, ennek megfelelően sós vizű, van benne apály-dagály és az élővilága is tengeri, de a színe és a környezete tényleg inkább folyóra emlékeztet). Rövid oktatás és papírmunka után vízre is szálltunk, és az ígért három nagy élmény mindegyikét ügyesen átéltük:
Ship Graveyard (Hajótemető)
Orrunk előtt a Santiago, az egyik első vashajó, 1856-ban bocsátották vízre
Kissé megette az idő vasfoga (hű de mennek a szóviccek)
Tetszőlegesen közel lehet menni
Ez pedig már a Dorothy H. Sterling, korának egyik legnagyobb vitorlása,
ami azért különösen menő, mert be lehet evezni a közepébe!
A madarak körében is népszerű pihenőállomás
Éljen, mi nem süllyedtünk el! (nem úgy, mint a temető további 26 roncsa,
amik vagy túl messze voltak, vagy épp teljesen víz alá kerültek, vagy veszélyes
áramlatok közelében találtattak, így most be kellett érnünk ezzel a kettővel)
Helló, én is jól vagyok :)
Dolphin Sanctuary (Delfin Menedékhely)
Igaziból az egész terület az, de leggyakrabban mégiscsak a kikötő közelében lehet velük találkozni, nekünk is ott lett szerencsénk:
Ott is az egyik a kéménytükörképek között
Cápának álcázva
Ketten is voltak ám, és legnagyobb örömömre engem szemeltek ki :)
Volt amúgy ugrándozás is, de szabály hogy nem szabad evezni ha delfint látsz, így nem tudtam megfordulni, és kitekeredve csak gyönyörködni volt erőm, fotózni nem. De nagyon kis pajkosak voltak!!!
Mangrove Creeks (Mangrove Patakok)
A delfinpajtások ellenére is ez volt a kedvencünk, igaz, csak egyre volt időnk, de azon azért jó sokáig feleveztünk, dacolva a benyúló vagy épp alánknyúló fákkal és élvezve a kihívást :)
A legszélesebb pont, a torkolat
Itt már azért izgalmasabb
Mehetett a manőverezés ezerrel
Fejre vigyázni!
Kócsag rejtőzködik
És hát azok a tükröződések...
Ez a kormorán pedig már a stég mellett őrködik, ahol kelletlenül bár, de csak kiszálltunk,
hogy haza, onnan pedig Yankalillára induljunk, második ausztrál kalandomat búcsúztatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése