Bizony, bizony, tényleg van valami jó! A hetet ugyan kórházban töltöttem (vakbélgyanúval kerültem be, megúsztam a műtétet, és epekővel diagnosztizáltak végül), sokan aggódtak, hívtak, látogattak, ami nagyon jól esett :) Külön köszönet Lienának, hogy eljött velem orvoshoz, Ericnek hogy bevitt a kórházba, Maijának és Ingának, hogy hoztak banánt, így nem haltam éhen, és tolmácsoltak köztem és a nővérek között, Gunának, Martinsnak és Intának a látogatásért, Santának, Austrának és a családomnak a telefonokért, és a 4.c-nek a tüneményes üdvözlőlapokért, amik olyan édesek voltak, meg is kell veletek osztanom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése